Az egyezmény története

A gyermekjogok fejlődésének legfontosabb korszaka a 20. század volt, amikor elismerték, hogy minden 18 év alatti gyereket speciális védelem illet meg. 

 Az 1924-es Genfi Nyilatkozat az első olyan dokumentum, amely a gyermekek jólétét biztosító alapvető jogokat tartalmazza. Az ENSZ Közgyűlése 1948-ban elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, melynek része volt néhány rendelkezés, amely a gyerekek védelmét hirdette. 

1959-ben az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága készített egy Nyilatkozatot a Gyermek Jogairól, ami ugyan nem bírt kötelező erővel a tagállamok vonatkozásában, azonban megerősítette a korábbi alapelveket, és kiegészítette őket azzal, hogy nem csupán jogi, hanem minden más eszközzel is biztosítani kell a gyermekek védelmét annak érdekében, hogy egészséges környezetben fejlődhessenek, szabadságot és méltó körülményeket biztosítva számukra. A Gyermek Jogairól Szóló Nyilatkozat kimondta, hogy a jogszabályok megalkotásakor mindenkor a gyermek legfőbb érdeke tartandó szem előtt. 

A gyermeki jogok igazi áttörése 1989-ben jött el, amikor az 1989. évi, az ENSZ közgyűlése elfogadta a Gyermek Jogairól szóló Egyezményt, melynek cikkei részletezik azokat a speciális jogokat,  amelyeket minden aláíró államnak biztosítania kell a gyermekek számára. 

A Gyermekjogi Egyezmény a legszélesebb körben elfogadott és támogatott emberi jogi egyezmény a világon. 

Magyarország az elsők között írta alá az Egyezmény Közép-Európában, majd 1991-ben ratifikálta, és az 1991. évi LXIV. törvénnyel ki is hirdette.

Alább letölthető az 5 részes jegyzék, „Adalékok a Gyermekjogok történetéhez” címmel, amely a múlt és a közelmúlt fontos gyermekjogi kezdeményezései, történéseit foglalja össze: